Ugyan még csak október közepén járunk, de sok cégnél már ilyenkor elkezdik tervezni az év végi szabadságokat, összhangban a várható munka mennyiségével. A munkavállalók számára a szabadságos napoknak igen nagy jelentősége van, de sokan még mindig nincsenek tisztában néhány alapszabállyal. Nézzük, melyek ezek:

1. Részmunkaidőben dolgozom, így dupla annyi szabadságom van

Szinte hetente hallom a következő kérdést: ha napi 4 órában dolgozom, akkor ugye kétszer annyi szabadságom van? A válasz nagyon egyszerű: NEM!

Sokan még mindig azt hiszik, hogy egy szabadságos nap 8 órányi távollétet jelent. Mivel alapesetben a szabadságot munkanapban kell nyilvántartani, ezért egy részmunkaidős munkavállalót is ugyanannyi nap szabadság illet meg, mintha teljes munkaidőben dolgozna, hiszen neki egy munkanap pl. 4 órás munkaidő esetén 4 órából áll.

2. Felmondtam a munkaviszonyomat, de nem voltam szabadságon, így átvihetem a következő munkahelyemre a ki nem vett napokat?

A válasz itt is egyszerű: NEM! A törvény szerint a munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt pénzben meg kell váltani. Sajnos ennek ellenére rengeteg olyan esettel találkoztam már, hogy ez nem történt meg, vagy csupán papíron váltották meg a fennmaradó szabadságot, de ténylegesen nem valósult meg a pénzügyi rendezés. Új munkáltató esetén az majd ismét meg fogja állapítani a szabadságos napok számát, méghozzá időarányosan.

3. Kiveszek két hét szabit, vár a tenger!

Most lehet, hogy sokan megkérdezik magukban, hogy ezzel meg mi a gond? Csupán az, hogy a szabadságot nem a munkavállaló veszi ki, hanem - a munkavállaló előzetes meghallgatása után - a munkáltató adja ki. Ugye nem mindegy? A törvény értelmében a munkavállaló - a munkaviszony első három hónapját kivéve - csupán évente 7 munkanap szabadsággal rendelkezik, melyet a munkáltató legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ráadásul ezt az igényt legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie. Természetesen a humánusabb munkáltatók ettől azért általában el szoktak térni a munkavállaló javára, és rugalmasabban veszik figyelembe az egyéni igényeket.

+1 A fizetett szabadság csak álom!

Egyre többször találkozom olyan esettel, amikor szabadságra ugyan nagy nehezen elengedik a munkavállalót, de ez idő alatt egyszerűen nem fizetnek neki távolléti díjat a munkáltatók. Ugye mondanom sem kell, hogy ez teljesen szabálytalan, és törvényellenes, ennek ellenére igen gyakori jelenség a munkahelyeken, akár nagyobb létszámú cégeknél is. Nem véletlen, hiszen ezzel a munkáltató nem kis költséget takarít meg, a kihasznált munkavállalók pedig inkább nem panaszkodnak, hanem örülnek, hogy van munkájuk, és egyáltalán elengedték őket szabadságra. Ilyen esetben, aki teheti forduljon a Munkaügyi Hatósághoz, esetleg egy munkaügyi pert is fontolóra vehet, természetesen mérlegelve a várható "hasznot".

Amennyiben szeretne hírlevelet kapni a legérdekesebb munkaügyi témákról, ezen a linken feliratkozhat: http://form1.listamester.hu/forms/9216/35078.html

Ha tetszett a cikk, kövessen minket a Facebookon is: https://www.facebook.com/munkaugyerthetoen